Blog - Technika

Nagyon régóta szeretném már leírni azt a kérdésben foglalt állítást, amit a címben megfogalmaztam. Ugyanis, abban azért megegyezhetünk, hogy az elmúlt legalább 10 év nem a Campagnolo-é volt. Miközben az olasz kerékpárgyártók soha nem látott virágjaikban pompáznak, és egyik eladási rekordot döntik a másik után (miközben mások a csődeljárástól a nagyon komoly gazdasági problémákig terjedő skálán szenvedik meg ezt a jelenlegi évitizedet), a Campa semmilyen módon nem tudott ringbe szállni a japán és az amerikai óriással.

Ennek, én azt hiszem, két oka van, az egyik a pénzügyi háttér hiánya – legalábbis a Shimano-hoz és a SRAM-hoz képest mindenképp – a másik, pedig az egyedi, semmivel össze nem keverhető koncepció nemléte. S akkor még ott van egy halványan, de mindenképpen felsejlő múltbéli probléma, amely a váltórendszereik megbízhatóságával, illetve azoknak árával van szoros összefüggésben... Annyit a becsület és a jóízlés kedvéért jegyezzünk meg, hogy a Campagnolo kerékszettjeire az előbbi megállapítás nem vonatkozik, hiszen nem csak, hogy a világ legjobbjai közé tartoznak, de nagyon jól megfogható saját egyéniségük is van.

Szóval, ebben az öldöklő versenyben a legendás olasz vállalatnak valamit ki kellett találnia, mert ha őszinték akarunk lenni, egy új kerékpár megvásárlásakor a Campagnolo, mint lehetséges felszereltségi opció a fanatikusokon kívül nem sok mindenkinél jött már szóba az elmúlt időszakban. Ezen próbált most változtatni vicenza-i luxusgyártó a Campagnolo Super Record 13-al – egyelőre a high end szegmensben, nézzük meg mit alkotott és ez mire lehet elég?

ELŐZMÉNYTÖRTÉNET – RÖVIDEN

A Campagnolo groupset portfóliója egy ideje kissé zavaros. Meg foghíjas. S kissé érthetetlen is. Persze, ez abból a szempontból nem meglepő, hogy az elmúlt hosszú években bármihez is nyúltak alkatrész fronton, azt nem övezte osztatlan siker. A modellpalettájuk áll egyfelől mechanikus, másfelől elektromos szettekből. A mechanikus országúti termékpalettájuk teljesnek mondható (ki tudja miért? 2025-öt írunk…), az elektromos viszont még – fogalmazzunk így – nincs kész…

Mechanikus szettek terén az olaszok kínálnak 12-es Super Record-ot, Record-ot és Chorus-t tárcsa és felnifékes kivitelben, illetve 11-es Centaur-t kizárólag felnifékes kivitelben. Nem tudom, mennyire fogynak ezek a rendszerek, de hogy új kerékpárokra meglehetősen ritkán kerülnek fel, abban egészen biztos vagyok.

Elektromos szettek tekintetében, már valamivel jobb a helyzet, azonban a káosz itt sem várat magára. Itt csak tárcsafékes rendszereket kínál a Campagnolo, kezdve a Super Record EPS-el, amely egy 12-es, nem wireless-es rendszer, cserébe jó drága (nem tudom ki, milyen megfontolásból vásárolna ilyet). Aztán, ott van a most még futó csúcsmodell, a szintúgy 12-es, már wireless-es Super Record WRL, amelyen nem volt már hüvelykujjváltó. Ez bár nem volt egy sikertörténet (főleg az elképesztő ára miatt), de mindenképp egy előrelépés volt az eddigiekhez képest, főleg a WRL kapcsolat miatt. Aztán, itt van nekünk az előbbinek a kicsit kevésbé borsos árú (és kb. 150 grammal nehezebb) verziója, a Super Record S, amelyről részletes bemutatócikkünket itt olvashatod el. Ez egy alapvetően jó szett, és akinek megfelelő a 12-es rendszer (miért ne lenne az?), az megtalálhatja a számításait ebben az alkatrészcsaládban, főleg, mert tényleg nagyon szép lett, és még színtónusban hozzá illő Bora WTO kereket is vásárolhat hozzá az ember, amivel nagyjából képtelenség mellélőni. Végül, pedig most megjelent az új Campagnolo Super Record 13 elnevezésű új zászlóshajó, amely minden elemében meghaladja az előbbieket és – egy poént most ellövök – elég tűrhető lett az ára is a kategórián belül. Ezen kívül ott van még az Ekar és az Ekar GT, mind a kettő mechanikus 13-as szett, érdekességnek mindenféleképpen elmegy, üde színfoltnak is nevezhetjük, de azt gondolom a Shimano GRX sorozatával és a SRAM Rival/Force/Red AXS XPLR gravel szettjeivel semmilyen módon nem versenyképes, főleg ha az árára is vetünk egy pillantást…

Az országútra szánt elektromos szettekre visszatérve egy pillantás erejéig, az elérhető négyből minimum kettő teljességgel felesleges. A Super Record EPS és a Super Record WRL például teljesen indokolatlan, az egyik most avult el, a másik már évekkel ezelőtt, vásárlóközönsége ezeknek tulajdonképpen nincs – a teendő magától értetődő. A Super Record S megtartható, hiszen egy valóban szép szettről van szó, és én még valahogy be is tudnám tuszakolni egy képzeletbeli – normális, a konkurenciára érdemben reagáló – modellpalettába. S akkor itt van a most megjelent Super Record 13.

A SZERENCSÉS 13 – AVAGY MI A MISSZIÓJA ÉS ALAPKARAKTERISZTIKÁJA A CAMPAGNOLO SUPER RECORD 13-NAK?

A Campagnolo Super Record 13 alapvetően két fontos misszió alapján készült. Az egyik, hogy legyen egy olyan olasz országúti csúcsszett, amely megjelenésében, funkcióiban, tömegében, élményben és minden egyéb aspektusában felveszi a versenyt a Shimano Dura Ace Di2-val és a SRAM Red AXS-el. A másik fontos szempont pedig, egy olyan műremek megalkotása volt, amely technológiájában a legmodernebb vonalat képviseli, azonban minden másban jellegzetesen Campagnolo, élesen elkülönülő külső megjelenést és érzetet kínál annak, aki ezt választja. Illetve, van még egy (kettő) – sokszor hangoztatott – aspektus: ez az első 13-as országúti rendszer, és egyben ez a leggyorsabb is a világon. Ha már kellőképpen fel vagy csigázva, nézzük is!

Az új Campagnolo Super Record 13 megjelenéséről szóló hír nem sokkal azután érkezett, hogy a Giro d'Italia rajtjánál megpillanthattuk a Team Cofidis kerékpárjait, amelyeken egy szokatlan 13 sebességes Campagnolo Super Record szett volt található. Ez arra utalt, hogy talán nincs messze egy új szett, és a Campagnolo nem is hazudtolta meg önmagát - jött.

A Campa 2023 májusában mutatta be a Super Record WRL-t, és elmondható, hogy a szett - a cég első teljesen vezeték nélküli, elektronikus szettje - vegyes kritikákat kapott az elmúlt néhány évben. A matt felületű és valamivel olcsóbb Super Record S szett tavaly decemberben követte a nagytestvért. Most pedig, itt van a Super Record 13. Sok érdekes változás és látszólagos fejlesztés is történt. Az SR13 állítólag 3,7%-kal könnyebb, mint az SR WRL12, tehát a súlya mindössze 2445 gramm a régi szett 2520 grammjához képest. 

Ez a szett 2x13 sebességes, amivel a világon az első ilyen. Igen, a Campagnolo Ekar és a SRAM Red XPLR is 13 sebességes, de mindkettő egytányéros rendszer köré épült, amely jelenleg nem elérhető a Super Record 13 esetében (hangsúlyozom: még!). 

A Campagnolo hüvelykujjváltói is visszatértek, új formával és dizájnnal. Új váltókar-ergonómia és szélesebb áttétel-kombinációk skálája tapasztalható, valamint számos egyéb finomítás is történt, amelyek segíthetnek eloszlatni a Super Record WRL-rel szembeni, a többi csúcs országúti kerékpár-csoporthoz képest felhozott kritikákat.

A teljesítménymérő nélküli szett ajánlott fogyasztói ára 4300 euró. Ez jelentősen olcsóbb, mint a Super Record WRL két évvel ezelőtti bevezetésekor érvényes ajánlott fogyasztói ára, amely végre versenyképes a két nagy konkurensel is. Egyébként, a Campagnolo Super Record 13 szett teljesítménymérővel felszerelt verziójának az ára 5399 euró – amely egy teljesen más megjelenésű hajtókart is kapott.

Nem lehet nem magabiztosnak tűnni a Campagnolo részéről a Super Record 13-mal kapcsolatban: az olasz márka nem szokott túl sok mindent megosztani, de bizonyosan nagy reményeket fűznek ehhez az új alkatrészcsaládhoz. A márka sajtóanyaga az SR13-at „az első olyan szettnek nevezi, amely a márka identitásának általános újraértelmezését indította el, egy új stratégiát, amely összhangban van a Campagnolo innovációs örökségével”. Milyen szép mondat, ugye?

Úgy tűnik, hogy további Super Record 13 szettek is érkeznek; állításuk szerint hamarosan egy „teljes termékcsalád” kerül piacra, hogy „lefedje a különböző piaci szegmenseket”. Már megpillanthattunk egy ilyen lehetséges terméket egy Unbound gravelen, amelyen egy vezeték nélküli, 13 sebességes Campagnolo gravel szett volt látható. 

A Campagnolo az inkriminált sajtóanyagban azt is megemlíti, hogy ők voltak az első gyártó, akik 10, 11, 12 és most már 13 sebességes szetteket vezetettek be. A lánckerekek száma természetesen nem egy szett meghatározó mérőszáma, de most talán az az egy plusz fogaskerék valóban egy új korszak kezdetét jelentheti. S nem pusztán az egy plusz fogaskerék miatt.

A RÉSZLETEK

A Campagnolo szerint a Super Record 13 a „leggyorsabb a piacon”, amely „pontos, csendes és azonnali váltást” biztosít. 

Tehát, a váltásról azt állítják az olaszok, hogy mostantól ez a világon a leggyorsabb, a teljes kazettás váltás állítólag 2,4 másodperc alatt történik meg felfelé váltáskor, illetve 1,9 másodperc alatt visszaváltáskor. De számos más változás is történt, nézzük meg tehát, őket részletesebben! 

Most már 13 hátsó lánckerék van a sorban, de a meglévő Campagnolo N3W rotoron a távolság megmaradt. Tehát a Campagnolo tovább csökkentette a lánckerék távolságot, és valószínűleg néhány más dolgot is módosított, hogy 13 lánckerék férjen el ott, ahol eddig 12 volt - ugyanúgy, ahogy egyébként a SRAM Red XPLR esetében is történt.

A lánckerekek közötti ugrások csökkentése volt a fő szempont, és négyféle fogaskoszorú lesz elérhető. Kettő 10 fogú, kettő pedig 11 fogú lánckerékkel kezdődik. 

Egész pontosan őróluk beszélek:

• 10-29 (10/11/12/13/14/15/16/17/18/20/23/26/29)
• 10-33 (10/11/12/13/14/15/16/18/20/23/26/29/33)
• 11-32 (11/12/13/14/15/16/17/18/20/23/26/29/32)
• 11-36 (11/12/13/14/15/16/18/20/23/26/29/32/36)

Áttételek terén bevezettek egy új, nagyobb, 55/39-es lánctányér-kombinációt, így összesen hét lehetséges opció közül lehet választani. Ezen kívül a lánctányérméretek megegyeznek a jelenlegi SR WRL szettjével. A lánctányérok új „fekete króm” felületkezelést kaptak, amely állítólag növeli a tartósságot, és új fogformát is a gyorsabb váltás érdekében.

A lánctányér méretek a következők lesznek:

• 45/29 
• 48/32 
• 50/34 
• 52/36 
• 53/39 
• 54/39 
• 55/39

A hajtókarok 165/170/172,5 és 175 mm-es hosszúságban elérhetőek, és az Ultra Torque tengelyrendszer is megmaradt. A hajtókarok és a lánctányérok külön is megvásárolhatók lesznek, ami azt jelenti, hogy a vásárlók nem lesznek olyan kombinációhoz kötve, amelyre nem vágynak esetleg.

Ahogy említettük, a szett - legalábbis teljesítménymérő nélkül - olcsóbb, mint elődje, és a Campagnolo jelezte, hogy változtatásokat hajtott végre a gyártási folyamatokban és beleinvesztált az automatizálásba ennek elérése érdekében, ami hatással lehet az összes jövőbeli alkatrészre és magára a gyártásra is. 

VÁLTÓK ÉS MYCAMPY

Mindkét vezeték nélküli váltót áttervezték. Az átdobó 10 grammal könnyebb lett, mivel a külső borításban rengeteg karbonszál található. Képes befogadni a 29-55 fogas maximális méretű lánctányérokat is, amely a profi kerékpárosok tetszését is elnyerheti. A karcsúbb kialakítás és az új akkumulátor a Super Record WRL kissé robosztus egységéhez képest a gumiférőhelyét is javítja. 

Az akkumulátor megadott hatótávolsága normál körülmények között 750 km, a teljes feltöltés, pedig – állítólag - egy órát vesz igénybe. Az akkumulátorok a kerékpáron és azon kívül is tölthetőek. 

A hátsóváltó esetében 25%-kal csökkent a tömeg, és sokkal filigránabbnak is tűnik, kisebb túlnyúlással. UDH-kompatibilis lesz egy adapterrel a hagyományos fülekkel ellátott vázakhoz, és a váltó fogaskerekei 14 fogúak lesznek.

A Super Record WRL ergopower váltókarok az egyik legmegosztóbb Super Record alkatrésznek számítottak, azonban a Campagnolo Super Record 13 szettnél teljesen újratervezték őket.

Először is, a váltókarok a híres Campagnolo hüvelykujj-váltógomb legújabb változatát kapták, amely minden váltókar estében a testnek a belső részében található. Úgy tűnik, ez az új gomb lehetővé teszi a váltásokat különböző kézpozíciók esetében is. A hüvelykujj-váltógomb bevezetése azt jelenti, hogy mostantól csak egyetlen váltófül található minden fékkar mögött a két gomb helyett, amelyet az SR WRL-en láthattunk. Végre.  

Van egy új „okosgomb” is minden váltókar tetején, amellyel beállítható a sebességváltás, egy számítógép vagy bármilyen más Bluetooth-eszköz vezérlésére. Ez egy rendkívül lényeges fejlesztés, amely a Super Record 13-at a versenytársakkal minimum egy szintre emeli ezen a területen.

Úgy tűnik, hogy a MyCampy alkalmazást is frissítették, és a felhasználók az alkalmazásból szabhatják testre a váltásokat és úgy egyébként a váltó beállításait is. Ez korábban hiányzott, ugye… Az ergonómia és a kar alakja összességében teljesen megváltozott. A váltókar teteje nem olyan magas, és nem áll ki olyan feltűnően, a karok pedig, enyhén befelé íveltek, ugyanúgy, mint ahogyan az a Shimano Dura-Ace Di2-nál látható.

Összességében úgy tűnik, hogy a váltókar jóval ergonómikusabb lett, mint elődje. A váltókar alatti, kissé befejezetlennek tűnő rés is megszűnt (végre valahára). A felhasználók mostantól a fékkarok távolságát is a saját preferenciájuk szerint állíthatják be.

Végül, maguk a fékek nagyrészt vizuálisan ugyanúgy néznek ki, mint ezelőtt, de történt néhány változtatás. A féknyergek két új titán rögzítőcsavarral rendelkeznek, amelyek 6 grammal csökkentik a súlyt. Új szinterezett tárcsafék-betét keveréket kapunk, a féktárcsák pedig 140 és 160 mm-es méretben lesznek elérhetőek.

KONKLÚZIÓ

Visszatérve a címben megfogalmazott állításhoz: a Campa egy valóban nagyon komoly fejlesztést rakott le az asztalra. A Campagnolo Super Record 13 végre valóban versenyképesnek tűnik a Shimano Dura Ace Di2-val és a SRAM Red AXS-el. Arról nem beszélve, hogy van egy nagyon jellegzetesen európai egyénisége, és egy semmivel össze nem téveszthető megjelenése. 

Ha már a megjelenésnél tartunk, külön felhívnám a figyelmet a szett egyes részegységeinek kidolgozására. Egész egyszerűen hihetetlen. Olyan színvonallal találkozhatunk az SR13 esetében, amely egészen egyedülálló, és amely valóban a Dura Ace Di2 és a Red AXS fölé emeli ezt a szettet. 

Összességében véve, technológiai tartalomban, használhatóságban, megjelenésben, tömegben és most már árban is egy a két nagy konkurenssel abszolút versenyképes alkatrészcsaláddal rukkolt elő a vicenzai-i gyártó. Ha hozzávesszük az újonnan belengetett vámokat, az új Super Record 13 (amely nagyrészt az EU-ban készül) komoly kihívó lehet, és most hosszú idő után először valóban érdemi fejtörést okozhat a konkureseinek.

A kérdés persze az, hogy alacsonyabb árkategóriákban (105 Di2/Rival AXS, illetve Ultegra Di2/Force AXS) mivel rukkol majd ki a Campa? Ugyanis szép, hogy a vásárlóközönség abszolút tetejét jelentő high-end szegmensben újra visszaáll a versenybe, de a prémiumszegmens eladásainak a zömét az előbbi két kategória jelenti, és ha ott képesek versenyképes alternatívát kínálni, akkor ki lehet mondani, hogy – legalábbis országúti szintéren – újra háromszereplőssé vált az aréna.

Persze, az is igaz, hogy ezeket a szetteket zömében új kerékpárokon fogják megvásárolni, és nem tudni, hogy a kerékpárgyártók milyen árképzést alkalmaznak egyik, vagy másik szett esetében – nem vagyok róla meggyőződve, hogy az esetleges árelőny mindenképp megjelenik majd... 

Az mindenesetre tény, hogy a Campagnolo újra megvillantott valamit a régiből, nagyon magas színvonalú munkát tett le az asztalra, mi pedig, már alig várjuk, hogy kipróbálhassuk (mondjuk, egy 2026-os Pinarello Dogma F-en).