Blog - Gasztronómia

LACI PINCE CSÁRDA - A KEDVENC BALATONI CSÁRDÁNK

Az ember azt gondolhatná, hogyha a Balatonon van, mindenhol telistele vagyunk kiváló magyaros ízeket kínáló csárdákkal. S bár valóban sok kiváló étterem van - főleg az északi parton és környékén - de igazán jó magyaros csárdákból nem mondhatni, hogy bővelkednénk. Nem igazán tudom ennek az okát, mert ahogyan én látom, igény éppenséggel volna rá, de valahogy ez a műfaj nem most éli a legjobb időszakát.

Viszont az a néhány, ami van, mondhatni: igazán kiemelkedő, nincs ez másképp a vászolyi Laci Pince Csárdával sem! Ha most jobban belegondolok, a magyaros csárdák zömével az a legnagyobb gond, hogy nem igazán tudnak jól főzni. S most ezt nyilván sokan magukra veszik, de az első mondat valahol itt nyer értelmet. Udvariasak, szép a hely, de az ételek valahogy nem az igaziak, és innen nézvést talán érthetőbb miért erről a mindenhonnan kieső, messzi étteremről írok épp. Itt ugyanis, tudnak főzni. Méghozzá jól. S emellett a környezet is nagyon szép és a kiszolgálás is rendben van – de ne szaladjunk ennyire előre.

ENTERIŐR

Hát, ide nem egyszerű eljutni. Balatonudvariból a vászolyi úton kell elindulni, és amikor azt hiszed, hogy már mindjárt ott vagy, megnyugtatlak: még félúton sem vagy. Aztán, utána autóval megállni sem egy egyszerű dolog, tulajdonképpen szezonban képtelenség úgy odamenni, hogy ne legyen tele – javasolt látogatás előtt időpontot foglalni.

Az én sztorim is az, hogy Márta keresett egy csárdát valahol Balatonfüred közelében, és ezt találta. Felhívta őket, időpontot foglalt és úgy mentünk oda. Az a tény, hogy mindig tele van egy ennyire kietlen lokalitással rendelkező hely, és mindenki meg is találja, már jelez valamit abból, hogy amit itt kap az ember, az nem lehet rossz. S nem is az.

A kilátás Pazar, egy szőlőültetvény közepén ebédelhetünk, valami édeni környezetben. Maga a berendezés valódi csárdahangulatot idéz, de a miskakancsós gagyi nélkül – igényesen, átélhetően, szerethetően.

KISZOLGÁLÁS

Nyilván, egy ilyen helyen ezzel nem lehet probléma, és itt sem volt. Udvariasak voltak, mindenki tudta mi a dolga, az étel gyorsan jött, tehát panaszkodni nincs okom – azonban én mégis megteszem. Egyetlen pici problémám volt – nem volt jegük. Nyáron ez elég kellemetlen tud lenni, de azért valahogy túltettem magam a krízisen.

ÍZEK

Én mangalicatarját kértem sült burgonyával és csemege uborkával. Az a mangalicatarja… te jó Ég… mint az látható, nem is tudtam úgy képet készíteni a tányérról, hogy előtte bele ne egyek, de már az illata olyan volt, hogy képtelenség volt neki ellenállni. Egyszerűen fenomenális volt, teljesen egyértelmű, hiogy az egyik legjobb, amit eddig ettem. Kicsit mustáros, borsos és friss. A burgonya nem mirelit, ropogós, és kiváló volt a csemege uborka is. Öt csillag.

Márta harcsapaprikást kért kapros-juhtúrós nokedlivel, erről sem tudok a szuperlatívuszok mellőzésével nyilatkozni. Ez a juhtúrós galuska rettenetesen finom! A harcsa puha és ízes, pedig én nem vagyok oda érte. Az ízek harmóniája pedig, egész egyszerűen makulátlan. Két egymástól teljesen különböző ételt kértünk ki. Mondhatni: más világ volt a két tányér, de olyan magas színvonalon tudták abszolválni mind a kettőt, hogy nincs kétségünk afelől, hogy nagyjából bármit kérhettünk volna, nem lett volna csalódás.